Vannak olyan események, amelyek különösen megdobogtatják az ember szívét. Amikor a sportmoderátor azt érzi, hogy csak kell fogni a mikrofont, mert a szavak úgyis jönnek maguktól: káprázatos, felejthetetlen, csodás, mesés, eszméletlen! Ilyen volt a 18. TIszaújváros TVK Triatlon Világkupa fináléja augusztus 10-én, vasárnap. Pontosabban délután 6 óra körül! Hogy miért? Három érmet nyertek a magyarok! Vanek Margit ezüstöt szerzett a nőknél, Faldum Gábor bronzot nyert a férfiak azon versenyén, amelyen az ágyúgolyóként sprintelő Vanek Ákos diadalmaskodott. Szólt a magyar himnusz, szurkolók ezrei hallgatták helyszínen!

Idén tavasszal körvonalazódott, hogy moderátora lehetek a magyarországi világkupa futamnak. Nagy felelősség, gondoltam. Van hagyománya, hallottam. Készültem alaposan, tudtam, hogy különleges lesz. Amikor megérkeztem a tizenhétezres alföldi kisvárosba, pompás hangulat fogadott. Állt a tribün, az egész város ünnepelt. Koncertek, bulik, szabadtéri események vártak a városközpontban. Odamentem a recepcióhoz, és nem kulcsot, hanem egy karszalagot adtak. „Előd, ezt tedd fel, fél óra múlva várunk a szervezői buliban!" - kb. ez állt a hátán. „Na még így munka nem kezdődött!" - mondtam magamban. Bepakoltam a szobámba, aztán találkoztam a szervezőkkel. Egy összekovácsolódott, tapasztalt csapatban találtam magam, tiszta és világos, hogy kinek mi a dolga. Következett négy fantasztikus nap.

Hárman voltunk moderátorok, és merem állítani, hogy három teljesen eltérő stílust képviselünk. De úgy érzem, kiegészítettük egymást, mindhármunknak megvolt a maga szerepe. Volt ott móka, kacagás, buli, komolyság, tárgyilagosság, információközlés, szórakoztatás, őrjöngés, szurkolás! Hihetetlen! Levezettük az amatőrök maratonját, az utánpótlás gálát és természetesen a junior Európa-kupát és a felnőtt világkupát.

Egész nap dolgoztam négy napon át, de nem is tudtam volna leállni. Olyan volt ez, mint egy hullám az örökmozgó tengeren, ami egészen a partig visz. Felültem rá, és csak akkor szálltam le róla, amikor vasárnap este 11 órakor kb. 5000 ember előtt megköszöntem a figyelmet, és elárultam, hogy felejthetetlen élménnyel térek haza szülővárosomba, Tiszaújváros testvérvárosába, Csíkszeredába. Hogy is tudjak elbúcsúzni, egy olyan várostól, mely központjában áll a székelykapu és lobog a székely zászló? Amikor első nap felálltam a színpadra, kiálltották, hogy „Hajrá Csíkszereda!" - pedig még csak be sem mutatkoztam. Felemelő volt! Ezek után már a lábamból is szinte elment az erő, amikor a döntőben magyar győzelem született és szólt a himnusz! "Isten, áldd meg a magyart" - énekelte a közönség, és az ünneplő publikum id. Márkus Gáborra emlékezett, aki egykor kezdeményezte ezt a versenyt, és irányította 17 éven keresztül. Az előző 17 évben három érem született. Most, egyetlen napon, újra három érkezett. Szenzációs! Öröm és megtiszteltetés számomra egy ilyen eseményen dolgozni!