(2018. február 23. 19:03)
Gyermekkoromban nem volt kérdés, csíki kölyökként téli sportot kellett választanom. Én a sínek hódoltam, de voltak barátaim, akik korcsolyázni tanultak. A legtöbben jégkorongozók lettek, volt aki műkorcsolyázott, és voltak, akik egy akkoriban még új olimpiai sportágban bontogatták szárnyaikat. Ők voltak a rövid pályás gyorskorcsolyázók. Mi, sízők, furán néztünk rájuk: mentek körbe-körbe, csak balra kanyarodtak, estek, keltek... Ja, amikor estek, akkor a palánknak ütköztek, mert akkoriban még nem volt divat védőmatracokat elhelyezni a pálya mentén. Fájhatott a sok bukás!
És fájhatott az a rengeteg edzés, amit egy sokak számára még tegnapelőtt is ismeretlen sportágba fektetett néhány tucat magyar rövid pályás gyorskorcsolyázó a hosszú évek során. Magyarország már 1992-ben, az első short-trackes olimpián is küldött versenyzőket ebben a sportágban az olimpiára, de pontszerzés egészen 2006-ig nem történt. Eltelt újabb tizenkét év, és meglett az első érem. Ráadásul aranyérem! Először a lassan 100 éves téli játékok történetében a Himnusz is felcsendült az éremátadáson. Beért a sok munka gyümölcse. Knoch Viktor, Burján Csaba, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor. Történelmet írtak, sok gyerek őket akarja utánozni, nyomdokaikba akarnak lépni. És nincs ennél nagyobb dolog, ami történhet egy ekkora sikert követően. Az új generáció felfedez egy új lehetőséget. A téli sportokat, vagy szűkítsük le, a rövid pályás gyorskorcsolyát. Magyarország 2018. február 22-ig csak nyári olimpián szerzett aranyérmet. Nem keveset, 176-ot! Most megvan az első télen is, ez pedig a 177. magyar olimpiai aranyérem.
A szapporói hősök (jégkorong) után most vannak phjongcshangi hősök is. Elindítottak egy történetet, ami - bízzunk benne - lesz még ennél is több szereplős a folytatásban. És ez azért hatalmas dolog, mert ők nem azért kezdték el ezt a pályafutást, mert magyar példaképeik voltak szeretett sportágukban. Ők a szüleikben, az edzőikben, és mindenekelőtt önmagukban hittek. Elhitték, hogy a célt igenis el lehet érni. Aki látta a döntőt, tudja. Egy biztonságos futammal meg lett volna a bronzérem, mert a koreaiak már rég elestek. De a magyarok csak mentek előre, harcoltak, küzdöttek. Győztek! És a történet folytatódik: csak körbe-körbe...
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
És fájhatott az a rengeteg edzés, amit egy sokak számára még tegnapelőtt is ismeretlen sportágba fektetett néhány tucat magyar rövid pályás gyorskorcsolyázó a hosszú évek során. Magyarország már 1992-ben, az első short-trackes olimpián is küldött versenyzőket ebben a sportágban az olimpiára, de pontszerzés egészen 2006-ig nem történt. Eltelt újabb tizenkét év, és meglett az első érem. Ráadásul aranyérem! Először a lassan 100 éves téli játékok történetében a Himnusz is felcsendült az éremátadáson. Beért a sok munka gyümölcse. Knoch Viktor, Burján Csaba, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor. Történelmet írtak, sok gyerek őket akarja utánozni, nyomdokaikba akarnak lépni. És nincs ennél nagyobb dolog, ami történhet egy ekkora sikert követően. Az új generáció felfedez egy új lehetőséget. A téli sportokat, vagy szűkítsük le, a rövid pályás gyorskorcsolyát. Magyarország 2018. február 22-ig csak nyári olimpián szerzett aranyérmet. Nem keveset, 176-ot! Most megvan az első télen is, ez pedig a 177. magyar olimpiai aranyérem.
A szapporói hősök (jégkorong) után most vannak phjongcshangi hősök is. Elindítottak egy történetet, ami - bízzunk benne - lesz még ennél is több szereplős a folytatásban. És ez azért hatalmas dolog, mert ők nem azért kezdték el ezt a pályafutást, mert magyar példaképeik voltak szeretett sportágukban. Ők a szüleikben, az edzőikben, és mindenekelőtt önmagukban hittek. Elhitték, hogy a célt igenis el lehet érni. Aki látta a döntőt, tudja. Egy biztonságos futammal meg lett volna a bronzérem, mert a koreaiak már rég elestek. De a magyarok csak mentek előre, harcoltak, küzdöttek. Győztek! És a történet folytatódik: csak körbe-körbe...
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
